Why is it a privilege to be the second? Amikor egy vezető körül konfliktusok vannak, akkor a körülötte lévő embereknek valahogy reagálniuk kell. Dávid király történetéből megtudhatjuk, hogy a vezetőinkhez való hozzáállásunk sokat elárul a jellemünkről, és az Istennel való kapcsolatunkról is. Dávid visszatérése Jeruzsálembe Absolon lázadása után rengeteg tanulsággal szolgál arra nézve, hogy a király körüli emberek hozzáállása nagyon számít, sőt, akár sorsdöntő lehet. When there are conflicts around the leader, the people around him have to respond in some way. From the story of David we find out that our attitude toward our leaders tells a lot about our own character and relationship with God. The return of David to Jerusalem after the revolt of Absalom teaches us a lot of lessons about the truth that the attitude of the people around the king does matter and it can even be crucial.

Az efézusi gyülekezet tette a jót, keményen fáradoztak, látszólag minden megvolt benne, ami egy gyülekezetnek kell! De Isten nem igazán a cselekedeteikre vágyott, hanem sokkal inkább arra, hogy egy szeretetteljes kapcsolatban lehessen velük, az Ő népével, hogy ez legyen az elsődleges!

Az első gyülekezet, akinek Jézus üzenetet küld, az efézusi gyülekezet. Efézus jelentése: “kedvesem”. Leírást kapunk arról, hogy milyen volt Jézus egyik kedvese. Egy olyan gyülekezet, aki fáradozik keményen és fontos neki a gyülekezet tisztasága.

Az evangélium írói közül egyik sem próbálta meg Jézust külsejében részletesen leírni. Egyedüli részletesebbnek tekinthető leírással itt, a jelenések könyvében találkozunk. Milyen Jézus ma? Mit mutat ez nekünk, az Ő gyülekezetének?

Dávid életében már volt egy időszak, mikor Isten a pusztába vezette, nélkülözésbe, bujdosásba, hogy királyt faragjon belőle. A bűne hatalmas pusztítást végzett Dávidban, a családjában és az országában. Szükség volt az ismétlésre ahhoz, hogy újra a helyére álljon, mint Isten szíve szerinti király.

Ezen a földön csak átutazók vagyunk. Keresztényként az Ő országának a népe vagyunk, kiválasztottak, hogy az Ő “papjai” legyünk. Ő minden felett uralkodik, a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket. János erre irányítja a figyelmünket ezekben a versekben.