Az evangélium írói közül egyik sem próbálta meg Jézust külsejében részletesen leírni. Egyedüli részletesebbnek tekinthető leírással itt, a jelenések könyvében találkozunk. Milyen Jézus ma? Mit mutat ez nekünk, az Ő gyülekezetének?

Dávid életében már volt egy időszak, mikor Isten a pusztába vezette, nélkülözésbe, bujdosásba, hogy királyt faragjon belőle. A bűne hatalmas pusztítást végzett Dávidban, a családjában és az országában. Szükség volt az ismétlésre ahhoz, hogy újra a helyére álljon, mint Isten szíve szerinti király.

Ezen a földön csak átutazók vagyunk. Keresztényként az Ő országának a népe vagyunk, kiválasztottak, hogy az Ő “papjai” legyünk. Ő minden felett uralkodik, a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket. János erre irányítja a figyelmünket ezekben a versekben.

A Jelenések könyve a bibliában a “legrettegettebb” könyv. A gonosz azt szeretné, hogy féljünk tőle. Féljünk a tanulmányozásától, a megértésétől. Pedig az egyetlen könyv a bibliában, amihez Isteni ígéret társul úgy, hogy ez le is van írva a könyv elején: “boldog aki olvassa, aki hallgatja és aki megteszi”. A gonosz nem akarja, hogy boldogok legyünk, ezért próbálja elhitetni velünk, hogy ez a könyv nem érthető.

Hogyan és hol lehet a mai világban igazi örömöt találni? Mikor a világ egyre rosszabb, egyre több a bizonytalanság és félelem. Hol van a megnyugvás és a léleknek a békéje? Hogyan tud egy megláncolt, karanténban lévő ember felszólítani az örömre? Erre kapunk választ az évzáró alkalmon.